Golenya Ágnes: Az időn átnövő fa

„Álom vagy ébrenlét, valóság, illúzió vagy mese? Mindezek csupán szavak, amik ugyanazt jelölik: a fixált tudathoz képest eltérő létsíkot. Hogy épp melyiket használod, az egyes egyedül a pillanatnyi tudatszintedtől függ, mennyit vagy képes befogadni a Mindenségnek abból a szeletéből, amiben éppen most csücsülsz és olvasod e sorokat.” 

A Peruban is élt és őstörténelmi kutatómunkát végző írónő sorrendben nyolcadik könyvét tartja kezében a Kedves OIvasó. Egy misztikus regénytrilógia és négy, komoly őstörténeti és szellemtudományi témákat felölelő kötet után ismét inkább lelki húrokat pendít meg Az Időn átnövő fa.

A szerző neve nem cseng ismeretlenül azon útkeresők előtt, akik már felébredtek a fogyasztói társadalmak préséből, akik nem hiszik, hogy e dimenzión és életen túl semmi nincs, akik már túlnőttek az irányított vallási dogmákon és bátrak ahhoz, hogy visszaalakuljanak azzá a kozmikus lénnyé, ami valaha az ember volt. De aki csak most ébred és indul el ezen az úton, ugyanúgy inspirációt, sőt komoly útravalót kap az egyes történetek, versek lélekemelő üzeneteiből.