Az egészség tanulható – Dr. Gergely Anna – Dr. Makra Milán

Leírás

Szerzőpárosunk Németországban él és praktizál.

Dr. Gergely Anna jogász, természetgyógyász pszichoterapeuta. Munkája mellett az egészség megőrzésével és helyreállításával kapcsolatos cikkeket publikál. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a betegségek valódi oka, és mit kell tenni a tartós gyógyulás érdekében. Étkezési szakértő végzettséget, illetve többéves tanácsadói tapasztalatot szerzett. Családanyaként és háziasszonyként átülteti a mindennapokba a kutatásai során megszerzett tudást.

„Amikor kineziológusként dolgoztam, számomra egyértelművé vált, hogy a szervezet bármire képes lehet.

A kineziológus nem gyógyít, nem folytat terápiát, nem alkalmaz invazív eljárásokat. Ennek megfelelően én is néhány egyszerű mozdulatsort hajtottam végre a klienseimmel, ezeket pedig hosszú beszélgetések követték. Az emberi test számos esetben, megdöbbentő módon, minden külső beavatkozás nélkül gyógyulni kezdett. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy az esetek hátterében a csoda vagy más kozmikus hatalmak állnának. Megszállottként kezdtek el érdekelni azok a folyamatok, amelyek magyarázattal szolgálnak a szervezet öngyógyító erejére.

Az egyik legérdekesebb terület számomra az akupunktúra volt, melynek hatásosságát betegként magamon tapasztaltam. Amikor a férjem meglepetés gyanánt elküldött egy orvosoknak szervezetett konferenciára, megdöbbentett, hogy ezt a módszert neves laboratóriumok kutatják, egyetemi professzorok oktatják nemcsak Kínában; Németország híres egyetemein is tanszékeket tartanak fent a hagyományos kínai medicínának.

Innentől kezdve a legkedvesebb időtöltésemmé vált ezeknek a tudományos forrásoknak az olvasgatása, érdekelt, hogyan működik az emberi szervezet. Így ismerkedtem meg a megfelelő táplálkozás, a meditáció és a mozgás élettani előnyeivel és azzal, hogy a psziché hogyan befolyásolja a testi folyamatokat. Életünk véges, de a szervezetünk öngyógyító erejében rejlő lehetőségek végtelenek, és erre tudományos bizonyítékok is vannak.

Ezeken a mindenki számára megismerhető, tudományos publikációkon keresztül egy új világba csöppentem: minden mindennel összefügg, kiderült, hogy a legkülönfélébb kórképek hátterében is nagyjából ugyanazok a folyamatok húzódnak. Mindegy, hogy depresszióról, rákról vagy érelmeszesedésről van szó, a krónikus gyulladás ugyanúgy szerepet játszik bennük. Megtudtam, hogy a tudományos világ már régen a mikrobiotát tartja számon a legígéretesebb diagnosztikus és terápiás célként.

Lenyűgöz az a forradalmi szemlélet, ami az utóbbi évtizedek kutatásaiban rajzolódik ki. A genetikai determinizmus elméletét az epigenetikai kérdésfeltevések váltották fel. A metafizika olyan jelenségekre ad választ, amelyre a materialista elméletek nem tudtak. A rakétatudomány áthatja a jövő gyógyítását, miközben olyan letisztult módszerek nyernek tudományos elismertséget, mint az erdőjárás vagy a mezítláb szaladgálás.

Nyugati társadalmunk szokásai nem is állhatnának messzebb attól, mint ami bizonyítottan hozzásegít a hosszú élethez. Sietünk, aggódunk, titkolózunk, megfelelünk, helytállunk, kitartunk. Eközben messzire eltávolodunk a természettől, egymástól és saját magunktól is. Szemet hunyunk afelett, amit valójában mindenki sejt: életmódunk nem tesz jót az egészségünknek. Értelmetlen kihívások elé állítjuk immunrendszerüket, olykor pedig tudomást sem veszünk a testünk gyógyulásban betöltött szerepéről. Mindeközben vagyonokat áldozunk divatos és környezettudatos csomagolásban árult táplálék-kiegészítőkre, diagnosztikai eljárásokra, különböző csodaszerként reklámozott gyógyászati segédeszközökre.

Számtalan alkalommal megfigyelhettem a gyakorlatban is, amiről annyit olvastam. A hozzám fordulók gyakran hosszasan sorolták alvási, étkezési, emésztési, munkahelyi és családi nehézségeiket, szabadkozva mozgásszegény, ugyanakkor agyonhajszolt életvitelük miatt, amelyben pihenésre és feltöltődésre semmi idő nem marad. Majd tulajdonképpen egyszerű változtatásokkal szabadulnak meg a legkülönfélébb panaszaiktól vagy tartják karban betegségeiket úgy, hogy a lehető legkevesebb orvosi segítségre szorulnak. Persze kemény elhatározás és nagyfokú tudatosság húzódik tetteik mögött. Nem szabad alábecsülni az akaraterejüket, ami megtartja őket elhatározásuk mellett.

Egy idő után elkezdett aggasztani a gondolat, hogy túl kevés emberhez jut el a megfelelő információ. Vajon elegen tudják-e azt, hogy mindennapi döntéseik milyen fontosak az egészségük szempontjából? Vajon tudják-e, hogy pontosan mit kell tenniük? Saját családom és ismerőseim sem tudtak sok mindenről, ezért úgy döntöttem, hogy megírom ezt a könyvet.”

Dr. Makra Gábor Milán radiológus orvos, tizenöt év szakmai tapasztalattal és kutatói múlttal. Egyetemi éveiben rendszeresen publikált, tudományos konferenciát nyert. Munkája során naponta találkozik a nem megfelelő életmódból adódó egészségügyi következményekkel és ismeri a nyugati orvoslás határait. A buddhista irodalom okleveles ismerője, járatos a mindfulness irányzathoz köthető meditációk terén. Erőemelőként versenyszerűen sportol, 2019-ben súlycsoportjában bajor erőemelő bajnok volt.

„Orvosként és sportolóként is lenyűgöz, hogy a test mire képes, ha helyesen bánunk vele. Az ember ugyanis szigorúan biológiai értelemben arra van kitalálva, hogy gyereket szüljön és felnevelje úgy, hogy ő is képes legyen ugyanerre. Önfenntartása a fajfenntartás tükrében nyer létjogosultságot. Ehhez tulajdonképpen elegendő lenne néhány évtizednyi élet is. Az embernek nem kellene megöregednie, egy bizonyos kor felett nem lenne szüksége sem fogakra, sem látásra, hisz megtette, amire született: hozzájárult a faj fennmaradásához.

A szervezet messze többre képes a fenti feladatokon túl. Tele van olyan erőforrásokkal, amelyek alkalmassá teszik a hosszú életre, és arra, hogy meggyógyítsa önmagát. Ha nem akarjuk eltékozolni ezeket az erőforrásokat, mindössze annyi a dolgunk, hogy ne akadályozzuk őket.

Az egyetemen azt tanultuk, hogy az erek elmeszesedése és elzáródása az öregedéssel szükségszerűen együtt járó folyamat. Persze ennek a sebessége nagyban függ az egyén életformájától, de ezt tényként kell elfogadni. Az igazság az, hogy megfelelő életvitel mellett ez a folyamat megállítható és akár vissza is fordítható. Az erek rossz állapota egy sor más betegség mellett szívinfarktushoz, sztrókhoz, demenciához vagy például impotenciához is vezethet. Ha egészségesebb szokásokat veszünk fel, a test egyszerűen meggyógyítja magát. Megállhat az érelmeszesedési folyamat, esetleg egy idő után csökken a meszes plakkok mennyisége is.

Ennek fényében, amikor sztentet teszek az elmeszesedett erekbe, azaz egy kis műanyag cső segítségével tágítom ki az elzáródást, kicsit úgy érzem magam, mint a középkori felcser, aki lefűrészelte a sebesült lábát. Akkor ugyanis még nem ismerték a fertőtlenítést, az antibiotikumot és a szteroidokat. Nem volt más lehetőség a szepszis elkerülésére.

Ma már pontosan tudjuk, hogyan lehet megelőzni az érelzáródást. Ennek ellenére egy idegen fémtestet teszek be az érbe, ami vagyonokba kerül – az egész eljárással együtt –, és közben tudom, hogy a betegem továbbra is dohányzik. Persze sürgősségi esetben szükséges a beavatkozás: a szervezet nem gyógyítja meg magát olyan gyorsan, mint én a sztenttel. De a folyamatot a beteg életmódváltása nélkül nem tudom megállítani. Arra csak a szervezet maga képes, ha lehetőséget kap rá.

Ez a tudásunk nem újkeletű. A természeti népek ösztönösen is tisztában voltak azokkal az életviteli ajánlásokkal, amelyek ma a legkorszerűbbnek minősülnek. Ők ugyanis növényekkel táplálkoztak, keveset ettek, sokat mozogtak, sok időt töltöttek egymás társaságában, közösen énekeltek, zenéltek, táncoltak. A húsevés kényszer volt. Igaz, hogy az elejtett állattal sokan és sokáig laktak jól. A magas kalóriatartalmú táplálék megmentette őket az éhhaláltól, viszontagságos körülmények között javította a túlélés esélyét. De a fejlett társadalomban szerencsére nem kell napi szinten tartanunk az éhhaláltól. Ha tudjuk, hogy az állati eredetű zsírok elzárják az ereinket, dönthetünk úgy, hogy más forrásból fedezzük az energia-, és tápanyagigényünket.

Sok érv szól a húsevés mellett. Az erek egészsége és a várhatóan hosszú élet nincs közöttük. Annyi idős vagy, mint az ereid.

Ugyanilyen bölcsek voltak a buddhista szerzetesek, akik már kétezer-ötszáz évvel ezelőtt pontosan tudták, hogy a meditáció megnyújtja az életüket. Ma már kutatások igazolják, hogy az elmélyült koncentráció megváltoztatja az agy szerkezetét, erősíti az immunrendszert, helyreállítja a hormonháztartást és meghosszabbíthatja a kromoszómákat védő telomereket is. A buddhisták még nem ismerhették ezeket a publikációkat, mégis ösztönösen végezték azt, ami jót tett nekik. Ehhez ráadásul semmire nem volt szükségük, csak a saját agyukra, gondolataikra. Ezek velünk is itt vannak mindig, nem kell tennünk semmit, csak leülünk és meditálunk.

Az ősi Kínában még ennél is régebb óta alkalmazzák az akupunktúrát. Mi szintetikus tablettákat szedünk a fejfájásra, mert nincs időnk lepihenni és megvárni, ameddig magától elmúlik. A kínaiak pontosan ismerik azokat a pontokat, amelyek stimulációja hatékonyan csökkenti a különböző eredetű fájdalmakat.

Németországban egyre több kórház hoz létre külön osztályokat, ahol képzett orvosok csillapítanak fájdalmat akár egy egyszerű tű segítségével is. A hatezer éve ismert tudást alkalmazzák, az akupunktúra hatékonyságát klinikai vizsgálatok sokasága igazolja. Ezek a pontok mindig ott vannak a bőrünkön. Bármikor megnyomhatjuk őket magunk is.

Ezek az eszközök mindig velünk vannak, soha nem kerülnek pénzbe. Arról pedig, hogy miként szeretnénk leélni az életünket, mi döntünk, minden nap.